Be van borulva, néha csepereg az eső, ilyenkor az ember kedve nem a legrózsásabb. Most is elég lehangolt vagyok. Az elmúlt nyárra gondolok és szívem tele van szomorúsággal. Idén nyáron 3 halottunk is volt. A Kereszt anyám, Apukám, Nagymamám.
Mindegyik fájdalmas, de a legfájdalmasabb az Édesapám,mert nem békében váltunk el, sőt elbúcsúzni sem tudtam Tőle.
Ezért most evvel a verssel emlékezem Rá.
Az Apám
Megint itt ülök a fánál,
s gondolatom ott jár Apámnál.
Ó kórházban van, mert beteg,
innét sajnos nem segíthetek!
. . .
Most már hiába akarnék segíteni,
Ő elment, itt hagyott elmélkedni.
Azon gondolkodni és elmélkedni,
miért is kellett megszületni.
Megszületni.... pont Neki,
aki nem tudott igazán szeretni.
Mert Ő egy álom világban élt,
amihez sok ember fel sem ért.
Úgy hitte Ő mindig nyerhet,
egy "zseni" szerinte sosem veszíthet!
Itt hagyott a gondolataimmal,
... megbeszélni magammal.
Azt amit Vele kellett volna,
csak a volna, ott ne volna!!!
Elment ... itt hagyott,
és nehéz elhinni, hogy csak volt!!!
Elbúcsúzni Tőle muszály,
tüske a szivemben nincsen már!
Nagyon szépen kérem, az Én Istenem,
Édesapám most már, nyugodjon Békében!!!
Most ennyi, mert nagyon elszomorodtam, de egy verssel még adós vagyok, mert mint olvastátok: " Megint itt ülök a fánál........", ezért következő "levelemben" ezt fogom leírni.
További szép napot, üdv:Micu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése