2010. november 22., hétfő

Elromlott az idő, rossz a kedvem is

Be van borulva, néha csepereg az eső, ilyenkor az ember kedve nem a legrózsásabb. Most is elég lehangolt vagyok. Az elmúlt nyárra gondolok és szívem tele van szomorúsággal. Idén nyáron 3 halottunk is volt. A Kereszt anyám, Apukám, Nagymamám.
Mindegyik fájdalmas, de a legfájdalmasabb az Édesapám,mert nem békében váltunk el, sőt elbúcsúzni sem tudtam Tőle.
Ezért most evvel a verssel emlékezem Rá.

Az Apám

Megint itt ülök a fánál,
s gondolatom ott jár Apámnál.
Ó kórházban van, mert beteg,
innét sajnos nem segíthetek!

. . .

Most már hiába akarnék segíteni,
Ő elment, itt hagyott elmélkedni.
Azon gondolkodni és elmélkedni,
miért is kellett megszületni.

Megszületni.... pont Neki,
aki nem tudott igazán szeretni.

Mert Ő egy álom világban élt,
amihez sok ember fel sem ért.
Úgy hitte Ő mindig nyerhet,
egy "zseni" szerinte sosem veszíthet!

Itt hagyott a gondolataimmal,
... megbeszélni magammal.
Azt amit Vele kellett volna,
csak a volna, ott ne volna!!!
Elment ... itt hagyott,
és nehéz elhinni, hogy csak volt!!!
Elbúcsúzni Tőle muszály,
tüske a szivemben nincsen már!

Nagyon szépen kérem, az Én Istenem,
Édesapám most már, nyugodjon Békében!!!

Most ennyi, mert nagyon elszomorodtam, de egy verssel még adós vagyok, mert mint olvastátok: " Megint itt ülök a fánál........", ezért következő "levelemben" ezt fogom leírni.
További szép napot, üdv:Micu

2010. november 20., szombat

A Bátyámnak írt vers

Ma ki lettem tiltva a konyhából, mert a 2 lányom főzött,így úgy gondoltam írok ide egy pár sort. Először is 1 verset a Bátyámnak(illetve Bátyámról), mert volt olyan rendes és segítet Nekem azt a kis hibát kijavítani, hogy más is olvashassa a verseimet.

Íme:

Bátyámnak

Örülök, hogy Te vagy Nekem,
a legjobb édes "fél"testvérem.
Szétszórt vagy és adakozó,
mindenkit megszánó.
Igaz, kicsit feledékeny,
de akkor is az Én NAGY TESTVÉREM.
De, így vagy jó, így vagy édes,
így szeret a kis húgod Téged!
Nem cserélne senki másra,
csak újra a Weisz Jancsikára!!!

Üdv:Micu

2010. november 18., csütörtök

Végre lát a világ!!

Milyen kicsi dolgon múlik az, hogy a blogom láthatóvá váljon a világ felé. Csak egy betűt ütöttem el és már nem is oda mutatott ahová kell.
A bátyám aki informatikus, hamar megtalálta ezt a kis rejtőzködő hibát, ami az e és a betűk nem oda illő alkalmazásából adódott.
Kérek minden ismerőst és ismeretlent, hogy sűrűn látogasson el erre az oldalra.

2010. november 17., szerda

Hát ez nem megy...

Hát ez nem megy Nekem úgy látszik. A számitástechnika kifog rajtam. Most még csak Én "csodálom" a bloggomat, de remélem hamarosan más is olvashatja. Szeretnék sok szép verset ide leírni. Ne csak a családom élvezze a verseimet:).

Üdv: Micu

2010. november 15., hétfő

A kezdet néha nagyon nehéz

Nem vagyok egy informatikai zseni (ezt az Én kedves Bátyám jól tudja:)), de azért mindig próbálkozom. Több kevesebb sikerem van, de hát ilyen az élet. Viszont főzni és verset írni nagyon szeretek. Ezért ez úton próbálok másokat jól lakatni és felvidítani. És így az élet már nem is olyan nehéz és elviselhetetlen.

Egy szösszenet az étkezéssel kapcsolatban.

Kínlódásaim

Kilók jönnek, kilók mennek,
a mérleg velem, nem oly "kedves".
Szigorúan mutatja,
ha a diétám nem a legjobb fajta.
Magam nem sanyargatom,
mert az fáj nagyon.
Fáj a hasam, fáj a fejem,
az egész családot elkergetem.
Ezért aztán abba hagyom,
ilyenkor imád a kis családom.

Most ennyi és majd folytatom......Üdv. Micu