Elnézést kérek,hogy ilyen sokáig távol voltam,de 3 gyerek mellett mindig van a tanyán valami dolog. Kisfiam is beteg volt, de nem magyarázkodom és nem sajnáltatom magamat. Még tavaly megígértem, hogy leírom azt a verset amit Apukám halála előtt írtam.
Íme:
A természetről elmélkedve
Ülök az udvarunkon nézem a fát,
mily szépen nyúlik az ég felé.
S elképzelem magamban, hogy a szárán,
milyen erők, energiák futnak felfelé.
Le a földbe és utána, fel az égbe,
milyen izgalmas ez a lebegés.
Fantasztikus, hidd el Nékem,
mikor bele gondolok, elfog a remegés.
Hogy működik ez a "rendszer"?
Valaki magyarázná el egyszer!
Az egész dolog egy csoda,
de sokan nem "érnek fel" oda.
Nem értik és nem is érthetik,
mert ésszel fel nem foghatják,
csak a szemükkel csodálhatják!
Az emberi test egy gyönyörű szerkezet,
kitalálni ilyet nem hiszem, hogy lehet.
Tanul, él és gyógyítja magát,
de ezt felfogni nem sokan tudják!
Egy gyógyító szerkezet,
felismerni csak úgy lehet,
ha figyeled testedet,
és minden rezdülését ismered!
Ismerned kell és vigyáznod rá,
mert különben elhagyja lelkedet.
Akkor hiába sopánkodnál,
vissza fordítani a dolgokat már nem lehet.
Látod a fától eljutottam a testig,
mert mind a kettő felsóhajt az égig,
mindegyiket kiszipolyozzuk a végsőkig,
de figyeljetek EMBEREK, ez nem mehet sokáig!
Ember és a természet jó barát,
legalább is így gondolhatnám.
De sajnos nem így van EMBEREK,
kérlek Benneteket változtassunk ha lehet!
Ha összefogunk és vigyázunk Rá,
még sok ezerszer csodálhatjuk a fát.
A fát mely szépen nyúlik az ég felé,
és az energiák futnak felfelé.
Fel az égbe és le a gyökereibe,
EMBEREK! Az életünk függhet Tőle!
Mert Ő adja az életet adó "leheletet",
tudd meg Tőle kapjuk a tiszta lélegzetet!
Most ennyi, idén próbálok többször írni. S közben verset költeni:D!
Üdv.:Micu
